2017. március

László Bandy kiállítás

kiállítás

Puccs Contemporary Art // kortárs művészeti galéria
1084 Budapest, Víg u. 22. (Rákóczi tér)

Megnyitó: 2017. március 14. 19.00
A kiállítást megnyitja: Szula Zsuzsanna

A kiállítás 2017. április 15-ig látható.

László Bandy installációja a Puccs Galériában

avagy, Élményeim egy szürkonstruktivista tájban

Bandyval sokat viccelődtünk azon, hogy most végre valóra válik egy gyermekkori álmom. Pedig nem is annyira vicc. Bandy a 70'-es évek közepe óta készíti minimum 4 dimenziós rendszerkísérleteit, amiket műfajilag dobozgrafikaként nevesített. 25 évvel ezelőtt láttam először Bandy dobozgrafikáit, /aki még nem ismerné: képzeljetek el valami hasonlót kicsiben, áttört papírfelületeket, tussal kalligrafikusan megrajzolva/ azok talán 20×40 cm-esek lehettek, és 6 évesen nem tudtam tőlük szabadulni. Meg akartam érteni. Körbejártam mindenhonnan... megint... és megint. Izgatott minden új nézőpontja.... és próbáltam elképzelni, milyen lehet bentről... kifelé. És végre 2017-ben a Puccs Galériában belesétálhatok egybe.

Most meg kezdhetem elölről ezt a térértelmezést.

Akkor most mi a fontos? Hol a kiindulási pont? A talapzat? Nincs is talapzat! Hacsak nem a 8. kerület Víg utcája.
Az ívek? Bár nem vagyok matematikus, lenyűgöznek az azonos sugáron ismételt ívek konstans értékei, azok elmozdításának, gyakorlatilag síkban kitolt téri játékai.

Aztán ott vannak az újra és újra megismétlődő, stabilnak tűnő lineárisok diszkrét elmozdításai. Az egészet megmozdító erőteljes gesztusok.... a dinamikus vörösek....

Ezeknek mind labirintusszerűen térbe rendezett összeadódása, sokszorosan új rendszerek generálása, amelyet nézőként ÉN alakíthatok /akkor én lennék a kiindulópont?/ és mindenki más jelenlévő is meghatározó, befolyásoló eleme /vagy TI?/.

De közös bennünk és a műben még legalább egy alapvető motívum:
Hogy ne Zolnay Pokoljárására vagy Perneczkyre hivatkozzak, hanem egy sokkal nagyobb művészetfilozófusra: a már majdnem 3 éves fiam azt mondta egyik este: „Állítok egy létrát az éghez, és visszahozom dédit.”

Szóval minimum Weöres Sándor óta tudjuk, hogy bennünk van a létra. Azon még nem sokat gondolkoztunk talán, hogy mi van, ha köztünk. Akármit is követett el, Jákobnak is jutott éppen egy. Nekünk most itt több is.

A kiállítást megnyitom, és köszönöm!

Szula Zsuzsanna
2017. március 14.